Immár egy hét telt el a hajdúnánási Odisszi tánctábor utolsó napja óta, ám hiába tértünk vissza a szokásos „mókuskerékbe” – a magam nevében írok persze – , egy nap sem telt el úgy, hogy ne gondoltam volna vissza a tábor kedves pillanataira.

Az alföldi parasztházat 5 napra megszállta néhány lelkes táncimádó nő, egy 14 hónapos angyalka és egy önfeláldozó apa. A ház tornácán napról napra megelevenedett egy csipet India, kerekedett számtalan érdekes beszélgetés is, bukkantak fel szívből jövő kérdések és válaszok, vagy épp fulladtak kacagásba a közös játékok.

Táborvezetőnk, Mészáros Adrien az együtt töltött napokat olyannak tervezte meg számunkra, ahogyan ő élte át a tánctanulást Indiában: kora reggeli bemelegítéssel, jógával, légzőgyakorlatokkal és énekléssel (sadakam), délelőtti és délutáni táncórákkal, esti imaénekléssel (bhajan), közös étkezéssel – sétával – zenével – örömmel.

Ettől sokkal több történt az Aranyszalma alkotóház lakóival:

♥          Először is a csodás virágokkal és málnával ékesített kertünk élményén túl minden napra jutott egy alternatív program is. Közösen döntve így keveredtünk el többször is a híres nánási strandra, láthattunk néhány hetes struccfiókákat a struccfarmon, részt vettünk aktív kóstolóként a hajdúnánási Öhön-főző fesztiválon (Öhön=Öhöm=Slambuc –szerintem gyakorlatilag szalonnazsíros krumplistészta).

♥          Másrészt szinte mindenki valamilyen alkalmazható „haszno  s” tudással” érkezett a táborba: Adrien tánctudását nem kell bemutatni, de hogy ennyi mozdulatot, mudrát, ritmusképletet és még a karnatikus éneklés alapjait is át tudta nekünk adni e rövid idő alatt, azt mi se hittük volna előre. Legtöbbünk részesült Juli kineziológiai tesztelésében és a jóga útján szerzett tapasztalataiból. Ízelítőt kaphattunk Ica számtalan gyógyító tudása közül a tibeti harangokra emlékeztető hangmasszás jótékony hatásából. Orsi frissítő masszázzsal ajándékozta meg a már izomlázzal is rendelkező csapatot. Gizi hihetetlenül nyitottan jószándékú tanácsokkal, és hasznos ajándékokkal látta el a lányokat (J). Adri már önmagában szépséges jelenlétével is emelte volna esztétikai élményünket, ám kedvességét és gyógyító energiáját is beleadta a közös élményekbe. És semmiképp sem feledkezhetünk meg Ica és Ica Mama indiai étkeiről, mellyel testünket és lelkünket gazdagították.

♥          És harmadszor – bár az előző felsorolás a teljesség igénye nélkül történt – nem lehet említés nélkül hagyni azt a folyamatot sem, ahogyan összekovácsolódott ez a lánycsapat külön egyéniségekből álló egységes egésszé. Mert már magáról az ODISSZI táncról, szinte el is felejtünk beszélni…, bár talán az sem véletlen, hogy pont ez a „furfangos”, egyedi, sok lelkesedést ígérő tánc lépett be az életünkbe, vagy léptünk mi bele a tarakata gadigana dha világába?

Hely s idő nincs elég befejezni az élmények sorát. Talán még Sára baba kacajait és köztünk először kimondott szótöredékeit említeném meg itt. Azt hittem, ennyi idő eltelte után tompulnak majd a tábort illető dícsérő jelzők, kopnak az emlékek – mint a kezemre festett mehendi, de szerencsére minden a régi (a hennát kivéve), mert hát a bensőnket megérintő mély érzések sohasem tűnnek el, csupán megérnek.

Jó volt. Nagyon jó.

Folytatnánk…

(Panda)